Azt ígértem magamnak, hogy nem sírok...

(...jelentem, hogy tőlem független okok miatt ezt betartani nem tudtam.)

Elhatároztam, hogy (magányos és elhagyatott, sokszor kilátástalannak tűnő - önálló, reményteli, kalandos, - még ha néha nem is zökkenőmentes) angliai új életem kezdeti nehéz napjaiban sírni nem fogok. Mert hogy elejét kell venni az önsajnálatnak. Hiszen ha egyszer elkezdenek kontrollálatlanul ömleni azok a fránya könnyek, akkor már igen nehéz nem belelovalni magát az embernek a „hű, de szerencsétlen vagyok, és milyen nehéz most nekem, ki sajnál engem – no, ha senki, akkor majd én magamat...” nyomorult lelkiállapotba.

No de lakik velem itt egy hatéves a házban. A landlordom landladym kislánya, fogalkozására nézve tündér. (Fogadott családom tagjairól egyébként nem írtam még, de fogok, mert nagyon megérdemlik, hogy bemutassam Őket.) Hát ahogy ma teszek-veszek a nappaliban, egyszer csak kezembe akad egy úgynevezett „things to do” lista, amit mi, felnőttek, sokszor csinálunk magunknak. Erre fel persze a kicsik is, mert ezt látják mintaként. Így nézett ki a felsorolás, csatolom a képet róla:

Alul, bekarikázva zöld filccel - és az elintézettséget megelőlegezendő - egy fél kipipálással: munkát szerezni Melindának.

Hát hogyan lehetséges, hogy erre ne bőgje el magát az ember lánya...

Mert hogy a fogadó fogadott családom csirkepörköltöt ad nekem vacsorára – nagyszerű dolog. Hogy azonnal ellátnak telefonnal az érkezésem napján, és számot is adtak volna, ha nem kapok a repülőn – nem semmi dolog. Hogy az első fizetésemig, amíg nem tudok alaposan bevásárolni, mindent használhatok (fogyaszthatok) a lakásban – hihetetlen.  Hogy a landladym is segít nekem a munkakeresésben, azzal, hogy körbetelefonál az Angliában élő, pozícióban lévő magyar ismerőseinél, és interjút szervez nekem – több, mint csodálatos... Hogy a többi családtagnak is napirenden van a téma, hogy nekem minél hamarabb munkám legyen - ez is elmondhatatlanul jól esik.

De hogy a család hatéves tagja is felírja a saját listájára az intéznivaló fontos dolgok közé, hogy „get job for Melinda”...

Nos, ezen CSAK sírni lehet. Azzal a bizonyos jóleső, hálás, örömteli sírással...  :)