Mivel ha tetszik, ha nem, a hivatalos ügyek intézését itt nem lehet halasztgatni, tegnap beugrottam - zárás előtt 5 perccel - a barkingside-i HSBC bankba. Mivel itt nagyon nehéz angol bankszámlaszámot nyitni
- állás, vagyis munkáltatói igazolás, vagy
- bejelentett lakhely és saját névre szóló közüzemi számla nélkül,
informálódtam egy kicsit. Hallottam is, meg Angliában élő blogokban is olvastam, hogy a HSBC olyan bank, amely csupán útlevélre, és egy folyamatban lévő NI számra is nyit számlát. Plusz ez a bank létezik Magyarországon, így ezt a momentumot is jó jelnek tekintettem. Még zárás előtt adtak egy időpontot, ma reggel 9 órára. Ott is voltam, jóval nyitás előtt. Mint kiderült, nem sokat ért, mert elnézést kértek és mellé a türelmemet, fél óráig, mert nem volt ott az érdemi ügyintéző. Addig is kihasználtam az alkalmat, és végre megvalósítottam az egyik kis gyarló vágyamat: IGAZI angol reggelit ettem, ANGLIÁBAN. :)
Nekem ez nagy dolog... két évvel ezelőttig csak filmekben láttam és regényekben olvastam az angol reggeliről. Első hallásra még idegenkedtem is tőle - micsoda képtelenség reggelire babot enni, és ha még hozzávesszük az originális "english breakfast" alapreceptjét, akkor párolt paradicsom és gomba is dukál hozzá. (Ínyenceknek még zabkása is. Az íreknél meg valami szörnyű helyi hurka, erről Dublinban élő barátom tudna mesélni.) Aztán két éve jártam Londonban, turistaként. Egy kicsi és olcsó garniszállóban foglaltam szobát, a Paddington mellett. Azért is ott, mert imádom Miss Marple-t és a híres állomáson játszódó krimit, és mert igazi angol reggelit adtak, kontinentális helyett. Nos, én akkor lettem függő... otthon is elkészítettem néha ezt a tartalmas ennivalót, és a családnak is nagyon ízlett. Mindenkinek ajánlom, érdemes kipróbálni, előítéletek nélkül. Az ízek olyan egyedi zamata jön össze a hozzávalókból (tükörtojás, bacon, kolbász, párolt gombafej és paradicsom, kisszemű, nem erős fehér konzerv bab, vajas pirítós, esetleg barna szósz és ketchup), hogy az ember módszeresen megkívánja, időről-időre. Na szóval, Barkingside főutcáján több ilyen jellegzetes reggelizőhely van, és az egyikben elfogyasztottam az igen pompás és nagyon laktató reggelimet, tejes kávéval. (Megjegyzés: most már értem, miért hagyják ki az angolok az ebédet, vagy esznek helyette valami könnyű snack-et. Ez a típusú, gazdag reggeli meg a délutáni laktató "cream tea" bőven kitart a bőséges vacsoráig.)
Aztán visszamentem a bankba, és egy nagyon kedves (afrikai) ügyintézővel fél óra alatt létrehoztuk a bankszámlaszámot. Útlevél, magyar személyi igazolvány és lakcímkártya kellett hozzá. Vittem egy otthoni OTP-s havi folyószámla kivonatot, annak csak nagyon örült. Az NI szám igazolásra rá sem nézett. Ellenben segített aktiválni az internetes bankolásomat, és adott egy igazolást a leendő munkáltatómnak, hogy létező bankszámlaszámom van, ide lehet utalni a munkabért. Egy hét múlva postán kapom a kártyát hozzá. A hölgy azzal tetézte a jóindulatát, hogy elkérte az önéletrajzomat, azzal, hogy körbemutogatja az ismerőseinek, hátha valaki tud állást ajánlani nekem.
Egy hivatalos ügy megint kipipálva, és megint kellemes tapasztalatokkal járt az egész. Szerencsés vagyok. Most már valóban minden adott ahhoz, hogy munkám legyen végre. Amen.
Hűű, ez az angol reggeli nagyon jól néz ki, ha egyszer Londonba vet a sors nem hagyom ki :D! További sok sikert az angliai életedhez. Ezt a blogodat is olvasom, főleg, hogy néha kijönnek az Európa-elvonási tünetek. De hamarosan hazavet a sors kis időre :D!
VálaszTörlésSzia Mira, Látom zajlanak az események, és milyen sikeresen, szuper! Azért hallkan megsúgom, mint fanatikus Írország mániás, hónapokat adnék az életemből az ír reggeliért, szörnyű hurka ide vagy oda :).
VálaszTörlésÁllás ügyben továbbra is szorítok! puszi: Erika
Sok sikert az angliai életedhez!!! Klasszak ezek az írások, akárcsak a többi. Olvasni fogom továbbra is, hiszen már néha elvonási tünetek vannak Európából, de hamarosan kis időre hazarepülök kontinensre :D!
VálaszTörlésElég nyitott egyéniségnek látszol, aki képes alkalmazkodni különböző kultúrákhoz (hisz Ázsia, most Anglia, majd, mint írod megint lehet, hogy Ázsia :))). Bár saját példámból tudom, az élet, a körülmények sokat változtatnak az ember világlátásán, hisz régen kiröhögtem volna azt, aki azt mondja, Ázsiában képes leszek élni.
Ez az angol reggeli nagyon jól néz ki, ha később Londonba vet az élet, ki fogom próbálni!
@Évi: de jó Veled itt is találkozni! :D Korea naponta jut eszembe, önkéntelenül is az ottani állapotokhoz hasonlítok mindent, ami nem szerencsés. Nekem most Ázsiából vannak elvonási tüneteim... a minap a kínai negyedben jártam, és azonnal felkaptam a fejemet a "kimcsi" szóra. A szöuli éttermek színvonalát meg sem közelítő, de a "feeling"-et felidőző koreai vacsorát ettem egy koreai gyorskajáldában. (Tdegok mandu guk-ot... :)))
VálaszTörlésTévedsz nagyon. Nem vagyok nyitott személyiség, és bizony vért izzadok, ha alkalmazkodni kell... Nagyon megszenvedem ezt az átmeneti időszakot is. Ám abban is igazad van, hogy a körülmények sokat változtatnak az ember hozzáállásán. Lényegesen rugalmasabb vagyok most, úgy érzem, és erre szükség lesz a továbbiakaban is. English breakfast - rulez, és kötelező! :)
@Erika: elárulom Neked, hogy nagy Írország-fan vagyok én is. Pár éve voltam ott egy kicsit, csak turistaként, de még mindig életem második legszebb nyaralásának éltem meg. Ha lehetne, inkább ott élnék és dolgoznék, mint ahogyan Angliában is a tipikus, nagyon zöld és nagyon tradicionális "countryside" vonz, nem pedig a túlontúl kozmopolita megaLondon. Írország zöld lankáit, fehér ködgomolyba burkolt hegyeit, gyapjas báránykáit nem felejtem soha. De az írek híres "black pudding"-járól, - az Általad említett hurkáról - bizony lemondok, ha egy mód van rá. :D
VálaszTörlés