Első "sikerem" Londonban

Siker az, amit annak érzünk és könyvelünk el. Ma nekem sikerült valami.

 

Túl vagyok az első hivatalos, telefonon történő ügyintézésen. Az angol telefonszám után a legfontosabb elintéznivaló minden Angliában dolgozni kívánó külföldinek a National Insurance Number kiváltása. Enélkül lehetetlen és illegális elhelyezkedni, mellesleg nem is érdemes. (Egyes munkáltatók, nagyvállalatok már a jelentkezési formanyomtatványukra is kérik az NI számot, tehát enélkül alig lehet munkát még csak keresni is.) A rendszer úgy működik, hogy fel kell hívni egy telefonszámot, ahol angolul beszélő operátorok fogadják a hívást. Feltesznek különféle kérdéseket, amelyekre azért előzetesen fel lehet - és kell is! - készülni. Az evidens megválaszolhatóak közé tartozik az összes adat megadása. (Név, lakcím, születési dátum és hely, angol telefonszám, stb...) Jöhetnek még olyan kérdések, hogy mikor érkeztél, voltál-e már Angliában, igényeltél-e már valaha NI számot. Miért kell az NI szám, dolgoztál-e már Londonban, van-e már munkád. Van-e valami fogyatékosságod, szeretnél-e tolmácsot az interjúra...

Nagyjából ennyire emlékszem, mert totális stresszben és koncentrációban éltem meg azt a végtelennek tűnő 10 percet, amíg a beszélgetés tartott. Igen erősen kellett koncentrálnom, hogy megértsem az ügyintézőt, aki egyébként hallhatóan nem originális brit volt, hanem - gondolom - ugyanolyan emigráns, mint én. (Némileg jóval magasabb szintű nyelvtudással... :) Egyébként nagyon normális, mi több, segítőkész volt - ezért is gondolom, hogy nem angol. (sic!) Minden második mondat után exkuzáltam magamat, hogy legyen szíves lassabban, volna szíves megismételni, kérem betűzze le nekem... és ennek ellenére toleránsan és empatikusan kommunikált.

Ami fontos, hogy a beszélgetés végén adnak egy 9 számjegyű azonosítót, és azt a Social Office címet, ahová majd menni kell az angol TAJ szám igénylése miatt. Mivel egyenesen rettegtem, hogy nem értem meg ezeket a nagyon fontos adatokat, itt rátértünk szépen az állatkás betűzésre... "E, like elephant... S, like snake..." Ha ciki, ha nem ciki, így könnyebben ment. Londonban számokból és betűkből áll az "area code", ami olyan, mint nálunk az irányítószám. Roppant fontos, hogy egy betű vagy szám se legyen téves, mert totálisan más helyre tájol el minket.

Többektől hallottam, hogy sokszor heteket kell várni az interjúra, és a lakóhelytől legmesszebb eső irodába is elnavigálhatnak, mert nagyon sok külföli van még mindig, aki itt akar boldogulni. Jó ómennek tartom azt, hogy holnap délelőttre kaptam időpontot, egy hozzánk relatíve közel eső, észak-kelet londoni címre. Így ma éjszaka már csak azért kell izgulni, hogy eltaláltam-e a (gyanúsan) 9 számjegyű azonosítómat... S bár London ma is a sztereotip, szürke-esős és csúnyácska orcáját mutatta, én mégis jobb és reménytelibb érzéssel róttam a szeles utcákat a belvárosban...