Eleddig sikerült megúsznom, de ma megismerkedtem azzal a bizonyos tipikus angol időjárással, amiről tanultunk a gimnáziumban az angol órán, a jellegzetes dialógusoknál. Most már megértem, hogy a briteknél az időjárás témája olyan fontos, mint mondjuk a köszönés. Konstans és releváns jelenlévő, elvonatkoztatni tőle lehetetlen, szóval nem csodálkozom, hogy állandóan napirenden van. Nem tudom szépíteni: az angol időjárás GUSZTUSTALAN. Legalábbis a most éppen aktuális, átmeneti tavaszi időjárás. Lehet, hogy nyáron jó, lehet, hogy télen elviselhető, de most - utálatos. Ellenszenves. Undorító.
Mert hogy esik. Esik, állandóan, folyamatosan, nem akar alábbhagyni. Ha éppen szünetel, akkor is lóg az eső lába. Ha rákezd újra, nem zuhog, nem olyan, mintha dézsából öntenék, hanem csak úgy csendben, állhatatosan. Szitál, permetez, hullik, szemereg, csöpög, szemez, pötyög... De nincs nap, amit szárazon megúsznánk. Itt alapvető kellék egy jó esernyő, - nem ám a 99p boltból, mert az simán átázik! - esőkabát, gumicsizma. A monitoromon van egy szép kis időjárás modul, ahol minden nap vonulnak a felhők, és mindig "mostly cloudy-rainy" az előrejelzés... Mielőtt megérkeztem, hetekig szinte kánikula volt. A szállásadóm szerint a szárazföldi éghajlat átköltözött a Szigetre, ami ugye nagyjából a miénknek felel meg: száraz, meleg nyár és hideg tél. Ez viszont olyan óceáni éghajlat, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Enyhe, igen csapadékos nyár, és enyhe, csapadékos tél. Igazi melegre vágyom, mediterrán 35 fokokra, egy csepp eső nélkül...! Nem akarom, hogy bekússzon a bőröm alá ez az alattomos nyirkos időjárás, mert most épp úgy érzem, és FORRÓ mediterrán MELEGET AKAROK, 35 fokot, eső nélkül!
Az azonban tény, hogy gyönyörű az égbolt ilyenkor. Csodálatosak a felhők, és a szürkés-ónos kék horizont egyedi, borongós árnyalattal festi meg a várost. Ráadásul a tömérdek eső csodát művel a fákkal, bokrokkal, virágokkal. Eddig még soha nem látott csak Írországban látott kicsattanóan zöld, dús és buja növényzet van mindenhol. Az angolok nem hiába büszkék a kertjeikre, parkjaikra. A sokszor elátkozott langy eső csodát művel a természetben. A Tower Bridge-nél jártam, és szépséges kis panorámaképet készítettem, mert a szcéna lélegzetelállító volt, komor és monumentális, a haragos időjárásnak megfelelően. Ennwk ellenére azt hiszem, hogy az angol időjárást és legfőképpen esőt soha nem tudom majd megszokni.
A címben található idézet így folytatódik: "Miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?" Ezzel próbálkoztam eddig is, bármerre vitt az utam. Élményeimet megosztottam 
Hihi! Öt év múlva pedig azt fogod érezni hogy ha 20 fok fölé csúszik a hőmérséklet, hogy menten megfősz és különben is mire jó az a nagy meleg. :-))
VálaszTörlésAz itteni esőt, főleg mikor heteken át esik azt tényleg nem lehet megszokni. Nekem még mindig nem sikerült pedig hát jó ideje próbálom. De azért ne keseredj el. :-)
Igen, azt hallottam, hogy az emberek aklimatizálódnak az adott időjáráshoz, hogy mennyi idő múlva, azt nem tudni. Jómagam mediterrán típus vagyok, órákon át ülnék és aszalódnék a napon, az angoloknak meg már a 20°C fölötti "meleg" is elviselhetetlen. Most csak azt látom, hogy egy szál papucsban és topban/pólóban mászkálnak akkor, amikor engem megvesz az Isten hidege. :)
VálaszTörlésÓ, az időjárás, mennyire meghatározza az ember lelkiállapotát...Napot, meleget kívánok neked szeretettel!A panorámakép nagyon tuti! :)
VálaszTörlésA panorámaképet egy frankó kis program készíti, de bizony olyan sok szépet szeretnék még megmutatni Nektek! :) Kati, nagyon köszönöm, és várom a meleget, mert a napsütés tényleg "átmossa" még a lelkemet is, és szebbnek látszik tőle a világ!
VálaszTörlés