Levél A. Erikának

Napokig haldoklott a blogspot, meg némi technika problémám is akadt a blogjaim „átjárhatóságát” illetően, így elszállt a mátrixba egy olyan komment, amit szerettem volna megtartani. Más módon egyébként lementettem magamnak, pontosan azért, mert nagyon fontos nekem; álljon hát itt.

„Szia Mira,

Eddig csak only read voltam, de gondoltam, hogy ez egy alkalmas pillanat, hogy egy kis energiát küldjek, mert szükséged lesz rá. Szeretem az írásidat és a döntéseidet, hogy elég bátorságod van egy olyan életet élni, amiről én csak álmodok. A nehéz pillanatokban, melyekből minél kevesebbet kívánok neked, gondolj arra, hogy sokan vagyunk akik szívből szorítanak érted (értetek)a blogod által nem csak a közvetlen ismerőseidnek vagy fontos, hanem az olyan álmodozóknak is mint pl. én. Csak ismételni tudom önmagam, szívből szorítok érted Mira!”

Erika írta a kommentet, és én nem tudom, kicsoda Ő. De mindenképpen szeretnék, így, ismeretlenül is írni Neki.

Kedves Erika!

Engem sokszor ér az a vád, hogy szélsőségesen ingadozva reagálok mindenre, legyen az jó vagy rossz dolog. Tudom, hogy az emocionális szűrőm valószínűleg nem jól működik, mert talán kiegyensúlyozottabban kellene adagolnia számomra az érzelmeket. J Most mégsem tudom megállni, hogy ne írjam le, mennyire elmondhatatlanul jól estek a szavaid. (S hogy mennyire időben találtak meg, az sem mellékes...) Az utóbbi időben fontosnak hitt emberektől váltam meg, s így átgondolva, helyén és idejében történt az is. Emberektől, akiket „családtagnak”, „barátnak” vagy „jóakarónak és segítőnek” hittem, vagy – rosszabb esetben – hazudták magukat. Nos, megvallom, a legtöbb energiát ez vette ki belőlem. Ám mivel két pólusú az életben minden, vagy pedig – kedvenc egyetemi tanáromra emlékezve – bináris oppozíciókból áll a világ -  „vadidegen”, „ismeretlen” vagy alig ismert jószándékúakkal és segítőkkel (Őrangyalokkal...?) halmozott el a Jósorsom a krízisem közepén. (Talán mégsem akarta, hogy összeroppanjak... J) Ez utóbbi kategóriába sorollak eztán Téged is.

El kell hogy mondjak még valamit Neked. Nem olyan régen a következőket magyaráztam el egy embernek, akit nagyon szerettem. Más az, amit tenni szeretne az ember, más az, amit tennie kellene, és megint más, amit tesz vagy tenni fog. Ez a három csak a legszerencsésebb esetben esik egybe. Persze nem értette meg, ahogyan a legtöbb dolgot velem kapcsolatban. Nos, a döntéseim csak részben az enyémek. Ám sok bennük a kényszer. A szerzett – vagy inkább áhított – bátorságom e választott vagy kényszerített választások arányában ingadozik. Az életem pedig most kevésbé olyan, mint amilyenről álmodom. DE. Jó úton haladok felé. ÉS. Próbálom ebből is kihozni a legjobbat.

Álmodozó vagyok én is, Erika, de mekkora... J Isten hozott a klubban! Hálásan köszönöm a jókívánságodat, és szívből vágyom azok drukkolását, akik egyelőre még rejtve maradtak előttem. Neked köszönöm, még egyszer, hogy „megnyilatkoztál”. Eggyel több ember azon kevesek között, akik számára nem szabad csalódást okoznom holmi kudarcokkal.

Legjobbakat kívánva, szeretettel ölellek, látatlanban is:

mira melinda  m