- Megérkezett pár napja a bankkártyám. (PIN-kód majd később jön, bankszámlaszám megvan.)
- Megkaptam az NI számot a hivataltól, hivatalosan is. (Plasztik kártyát később postázzák.)
- Van munkám. Ma voltam próbanapom egy kávézóban, holnaptól felvettek, a hétvégéim szabadok lesznek.
Most már csak örülni kéne egy kicsit. Elkövetkezendő feladatok:
- Másodállást találni a hétközbeni estékre, vagy a hétvégékre.
- Ingyenes vagy olcsó angol nyelvtanfolyamot keresni a munkahelyem közelében.
- Jobban örülni, még inkább felfedezni a várost, és megpróbálni jól érezni magamat benne.
A címben található idézet így folytatódik: "Miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?" Ezzel próbálkoztam eddig is, bármerre vitt az utam. Élményeimet megosztottam 
Gratula! Főleg a munkához! Ügyes vagy!
VálaszTörlésKedves Mira! Nagyon örülök, h találtál munkát. :) Rendesen úgy izgulok érted mintha magamról lenne szó. :) Lehet azért mert mi egy év múlva szeretnénk másik országban szerencsét próbálni és reménykedem, h nekünk is ilyen gyorsan és simán indulnak majd a dolgaink. :)
VálaszTörlésNe aggódj, jön a másodállás is nem sokára. Az egyik melo hozza magával a másikat. A kávézóban biztos hallasz majd vmi jó lehetőséget. :)
Én drukkolok neked tovább! :)
@Christine: köszönöm, tényleg megpróbálok igyekezni, bár azt nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz... sokszor írtam már, hogy erre nem lehet otthon felkészülni. Mondd csak, Christine, Te mikor kezdted IGAZÁN jól érezni itt Magadat Londonban?
VálaszTörlés@Wildfell: olyan kedves vagy, és olyan jól esik, amit írtál... Kíváncsi lennék, ha nem titok, hogy Te hol tervezel új életet kezdeni? Tényleg érdekel, hogy a fiatalok milyen okokból kifolyólag váltanak "országot", és milyen előzetes lépéseket lehet tenni otthon, hogy minél gördülékenyebben menjenek a dolgok a kitelepülésnél.
VálaszTörlésMira, nem is tudom hogy mondjam....de Londonban én sose éreztem jól magam. Igy a vidéki Angliában valamikor a második év után kezdtem otthon érezni magam. Turista szemmel nézve az első perc óta imádom. :-)) Emberileg viszont...még mindig a kanadai mentalitás után vágyakozom sokszor....
VálaszTörlésez szuper! írtam neked emilt is, megkaptad? :)
VálaszTörlésSzuper vagy Mirám! Így tovább!
VálaszTörlésKedves Mira! Az én helyzetem elég összetett. Én ugyanis mozgássérült vagyok. Sajnos, bárki-bármit mond, Mo. még nem tart ott, hogy a hozzám hasonlóknak adjanak munkát. :( Pedig én nem vágyom állomkarierre, csak szeretnék egy olyan munkát ahova betudok jutni és van értelme a mindennapjaimnak. Itthon ez képtelenség. :( Igazából elsősorban Angliára gondoltunk vagy Svájcra. De úgy vagyunk vele, h jövő ilyenkor ahol az első jó lehetőség lesz odamegyünk. :) Tesóm akkor végez a sulival. :) Legalábbis remélem minden könnyen fog menni. :)
VálaszTörlésAddig erőt gyüjtök az írásaidból. :) Úgyh mindenről tessék beszámolni! :D
Puszi Neked
Mira tartom a véleményemet! Tökös csaj vagy!:)
VálaszTörlés@Christine: pontosan értem, mire gondolsz. Minden erőmmel azon leszek, hogy vidéken tudjak élni és megélni Angliában. Amíg nem volt munkám, sok olyan hirdetést kaptam, ami vidéki, észak-angliai, wales-i vagy skót munkákat ajánlott, akár bentlakással. Azonnal indultam volna, ha van rá esélyem. Nagyon szívesen élnék a Tóvidéken, a legendás Lake District-en, az már a vágyálmaim netovábbja. Remélem, lesz majd lehetőségem eljutni oda, akár csak látogatóként is.
VálaszTörlés@Betty: még mindig rám fér a biztatás, és egy kis lelkesedés. Elég nehezen mennek a dolgok, főleg lelkileg. Megkaptam a levelet, hamarosan válaszolok rá. Remélem, csodálatos volt a nászutad Toszkánában. Most éppen ott is szívesebben lennék, mint itt...
VálaszTörlés@Beu: olyan jó, hogy itt is jelen vagy. :) Ami itt totálisan hiányzik, az a Koreában mindig jelenlévő mélységes és nyugodt, buddhista keleti spiritualitás. Kicsit jobban kell ápolnom a lelkemet, majd sort és lehetőséget kerítek erre is.
VálaszTörlés@Wildfell: nagyon sok téren példát mutattál most nekem. A helyzeted ellenére - ha mondhatok ilyet, - sugárzik belőled a kedvesség, életigenlés és energia. Különleges emberke lehetsz, kár, hogy nem ismerlek személyesen. Csodállak, hogy bele mersz vágni egy új életbe, de az otthoni állapotokat ismerve nem csodálkozom igazán. Angliáról azt mindenképpen el lehet mondani, hogy minden fronton támogatja a "sérült" embereket. Nagyon szívesen látnálak itt és találkoznék Veled. Sok-sok erőt kívánok Neked, és szívből remélem, hogy a beszámolóim - még ha kicsit is, de - segítenek ebben. Szeretettel ölellek: mira
VálaszTörlés@Mariann: köszönöm a folyamatos "szupportálásodat", Manna, rám fér, mint mindig. A Sors csúnya fintora miatt nem találkozhattunk Szöulban - nagy buli lenne, ha Londonban mégis összefutnánk. Szép napokat Neked! :)
VálaszTörlésDrága Mira!
VálaszTörlésÉn azt szoktam mondani, hogy minden okkal történik. Annak is biztos oka van, hogy én a Koreai blogodra bukkantam. :) Lehet, hogy még nem ismersz személyesen, de ami késik az nem múlik. :) Én is nagyon szeretnék egyszer - vagy akár többször - találkozni Veled. Hallgatni az élményeidet különböző kultúrákról, tapasztalataidról. :) Remélem így lesz! Puszillak:)