Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy azért utálja a meleg felvonulást Budapesten, mert nem szabadna mutogatniuk magukat, ne kérkedjenek vele, tartsák titokban, mert ez szégyellnivaló dolog. Nos, a
Pride London Parádé nevében ott van a
"büszkeség" szó, és ez valóban provokatív lehet a konzervatív emberek számára. Mert ha büszkének nem is kell rá lenni, felvállalni mindenképpen érdemes. Nekünk pedig - akik nem vagyunk
leszbikusok, homo -, bi- és transzszexuálisok - megérteni, tolerálni és elfogadni kell a másságot.
A Pride London Festival az egyik legnagyobb hepaj a brit fővárosban. 1972. július 1-jén volt az első hasonszőrű rendezvény itt, és 2004-ben komoly jótékonysági profilú szervezetté vált. A mai felvonulás az Oxford és a Regent street-en át egészen a Trafalgar-ig tartott, érintve az Oxford és Picadilly Circus-t. Fergeteges hangulat és felszabadult jókedv tombolt a résztvevők és a nézők között. Tévedés ne essék, itt nem csak a melegek vonulnak fel, hanem minden olyan társadalmi szervezet és magánszemély, aki szimpatizál a szexuálisan
a normálistól eltérő orientációjú emberekkel. Itt én is simán beálltam a felvonulók közé, mert nem kellett attól tartani, hogy - jobb esetben - tojással dobálnak meg, vagy - rosszabb esetben - atrocitás ér, netalán megvernek, ahogy az Budapesten szokás.
Sok rosszat tudok mondani Londonról, de szó ne érje a ház elejét: itt MINDEN fronton komolyan veszik és betartják az esélyegyenlőséget, és nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is elfogadják, sőt, támogatják a MÁS-ságot. Legyen szó homoszexualitásról vagy bőrszínről/etnikumról, fogyatékosságról vagy szociális hátrányról, - London korrekt, toleráns és liberális. A felvonulás most is problémamentesen, gyűlöletkeltők és utálkozók nélkül zajlott le. Az
egyház apró csapata persze ellenlábasként itt is képviseltette magát - megvan hozzá a joguk. (Az kevésbé volt szimpatikus, hogy őket meg hatalmas túlerővel harsogták le a "büszkék". Az esélyegyenlőséget és szólásszabadságot nem csak "élvezni" kellene, hanem tiszteletben tartani másokkal szemben - nekik is.)
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy azért utálja a meleg felvonulást Budapesten, mert nem szabadna mutogatniuk magukat, ne kérkedjenek vele, tartsák titokban, mert ez szégyellnivaló dolog. Nos, a Pride London Parádé nevében ott van a "büszkeség" szó, és ez valóban provokatív lehet a konzervatív emberek számára. Mert ha büszkének nem is kell rá lenni, felvállalni mindenképpen érdemes. Nekünk pedig - akik nem vagyunk leszbikusok, homo -, bi- és transzszexuálisok - megérteni, tolerálni és elfogadni kell a másságot.
A Pride London Festival az egyik legnagyobb hepaj a brit fővárosban. 1972. július 1-jén volt az első hasonszőrű rendezvény itt, és 2004-ben komoly jótékonysági profilú szervezetté vált. A mai felvonulás az Oxford és a Regent street-en át egészen a Trafalgar-ig tartott, érintve az Oxford és Picadilly Circus-t. Fergeteges hangulat és felszabadult jókedv tombolt a résztvevők és a nézők között. Tévedés ne essék, itt nem csak a melegek vonulnak fel, hanem minden olyan társadalmi szervezet és magánszemély, aki szimpatizál a szexuálisan 
Sok rosszat tudok mondani Londonról, de szó ne érje a ház elejét: itt MINDEN fronton komolyan veszik és betartják az esélyegyenlőséget, és nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is elfogadják, sőt, támogatják a MÁS-ságot. Legyen szó homoszexualitásról vagy bőrszínről/etnikumról, fogyatékosságról vagy szociális hátrányról, - London korrekt, toleráns és liberális. A felvonulás most is problémamentesen, gyűlöletkeltők és utálkozók nélkül zajlott le. Az egyház apró csapata persze ellenlábasként itt is képviseltette magát - megvan hozzá a joguk. (Az kevésbé volt szimpatikus, hogy őket meg hatalmas túlerővel harsogták le a "büszkék". Az esélyegyenlőséget és szólásszabadságot nem csak "élvezni" kellene, hanem tiszteletben tartani másokkal szemben - nekik is.)
A címben található idézet így folytatódik: "Miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?" Ezzel próbálkoztam eddig is, bármerre vitt az utam. Élményeimet megosztottam 
Hallottam én is erről. Idekinn Koreában is elég magas állítólag a homoszexualitás aránya-bár én nem ítélem el, nem azon múlik a jó viszony, hogy kihez vonzódik. Csak pletykákból tudom, egyszer meg is kérdezták tőlem, Magyarországon hogy viszonyulnak ehhez a kérdéshez, mondtam, nem túl jól...
VálaszTörlésAzért az esélyegyenlőség, political correctess és társai itt is csak a felszínen vagy a kirakatban vannak ám. A glass ceiling él és virul, ha jól emlékszem ugyanabban a pozícióban ugyanazért a munkáért egy nő 26%-kal kevesebbet keres, mint egy pasi. (http://www.guardian.co.uk/society/2011/feb/21/women-glass-ceiling-still-exists-top-jobs).
VálaszTörlésAz egyetemeken a minority diákok még mindig kimutathatóan alacsonyabb eredményeket érnek el, mint a fehérek.
De a legérdekesebb nem is ez, hanem amit a felszín valóban rejt. Érdemes beleolvasni néhány PC témájú cikk kommentjeibe mondjuk a BBC oldalon, és ha kiszűröd a worker class trasht, akkor is találsz a fennhangon hangoztatott, kirakatba kitett esélyegyenlőségről jópár eltérő véleményt. Melegügyben nem tduok nyilatkozni, nem vagyok érdekelt, de szvsz se mutogatásra való:)
@Évi: érdekes, mert én pont az ellenkezőjét hallottam Koreával kapcsolatban. Minden deviancia, minden "normálistól" való eltérés szégyellnivaló, és ezért takargatnivaló. Ezt vallják a konfuciánus etikájukban és társadalom szemléletükben, de szerintem alapvetően igaz ez a keleti filozófiára is. Ezért lát az ember Koreában kevés sérült embert. De hogy magas a homoszexualitás aránya, ezt nehezen hiszem el... viszont érdekes lenne utánanézni.
VálaszTörlés@Erika: már megint egy csomó elképesztően érdekes adat, amit küldtél. Jómagam kevésbé hozzáértően a következőket tudom mondani ezzel kapcsolatban. Itt kint mindenki azzal jön nekem, hogy az angolok milyen kedvesek és udvariasak velem, és politikailag mennyire korrektek minden etnikummal szemben. Ám én valahogy úgy érzem, vagy inkább csak sejtem, hogy ez az egész jóindulat csupán egy felszínes máz. Valami halványan lekezelő kötelező gesztus, semmint valódi tartalommal - és szándékkal - teli cselekvés. Mindig is volt egy olyan érzésem az angolokkal kapcsolatban, hogy jobb híján eltűrik és elviselik ezt a sokszínű deviáns tömeget, valamiféle arisztokratikus kényszermosollyal - de valójában nem kérnek belőle, belőlünk - belőlem. Sokszor figyelem a tényleg "angol-angol" embereket magam körül; a szomszédokat, főnökeimet, munkatársaimat. Jól elvagyunk - de szigorúan a felszínen. Nem is tudom, tudnék-e hosszú távon, vagy örökre itt élni. Köszi az értékes kommentet, minden lecsekkolok, amit írtál.
VálaszTörlésNekem is csak mondták, hogy sokan azok, szégyellik, és ők is megnősülnek és vannak gyerekeik, de közben... (kicsit "Túl a Barátságon"-fíling) De én ezt csak pletykákból tudom. De gondolom, az ilyenek belül folyamatosan őrlődnek...
VálaszTörlésÉrdekes dolog ez, mert Koreában tabu a homoszexualitás, és közben meg a mai férfi ideál az országban...hogy finoman fogalmazzak európai szemmel nézve nagyon lányosak a 30 év alatti koreai férfiak, fiúk.:)
VálaszTörlésVannak nagyon jó filmek ebben a témában: Frozen flowers, No regret, A király és a bohóc...
Volt egy koreai színész, valami Hong, aki a kétezres évek elején bevallotta hogy homoszexuális, na onnanstól gyakorlatilag vége is volt a karrierjének.Ma azt hiszem melegjogi aktivista meg étteremlánca van.Közéleti embernek Koreában bevallani a másságát, kész szakmai öngyilkosság, bár szerintem ez itthon sincs másként...
@mariann: azt hiszem, azt az eszement világot éljük, amiben kontroll nélkül lengünk ki mindkét pólus felé. A homoszexualitást, és bármilyen "másságot" nem szükséges reklámozni vagy hivalkodni vele, de totálisan szükségtelen és elfogadhatatlan elítélni, és ráadásul még büntetni is. Miért nem lehet csak "live and let live" elv szerint élni? A felsorolt koreai drámák nagyszerűek. A közelmúltban Magyarországon történő szégyenletes események (Alföldi meghurcoltatása, pl...) csak alátámasztják, mennyire intoleráns, gyűlölködő és rasszista a hozzáállás nálunk... jobbára, sajnos...
VálaszTörlés