(British) Múzeumok éjszakája

Ha választhatnék, a júliust és az augusztust mindig Magyarországon tölteném. A nyári fesztiválok havai ezek, és aki ismer engem, az tudja rólam, hogy engem az a bizonyos „fesztivállapot” éltet nyaranta. Iszonyúan hiányzik az a „feeling”, a langyos július végi éjszakákon a hideg bodza szörpök, meleg kenyérlángosok és kürtőskalácsok íze - és az elmaradhatatlan fahéjillat, igen, ami vele jár. Az álmatlanul töltött, mégis édeni éjszakák augusztus elején, amikor azért nem tudsz aludni, mert közel/távolról mondjuk a Quimby vagy a Kispál hangja száll... Kapolcs, Ördögkatlan, Gömör-Tornai Fesztivál. Az éjjeli koncertek Budapesten a Gödörben, vagy éppen kicsit klasszicizálódva - a Vajdahunyad várának udvarán. A Tér-Film-Zene óriás kivetítői, a romkocsmáink frankó underground zenéi, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és mindaz az  utánozhatatlanul egyedi és hihetetlenül gazdag kulturális élet, ami ilyentájt zajlik – kezdve a Múzeumok éjszakájával.

És a nagy-nagy hiányérzet mellett ma egy kicsit (nagyon) boldog voltam, amolyan intellektuálisan boldog. J Mert az ember folyvást kompenzál. Mediavel Late volt ma este a British Museum-ban, amolyan középkori éjszaka, színes programokkal és workshop-okkal. Az hagyján, hogy ingyenes a múzeum látogatása, - piros pont és köszönet! – de ez a program is díjmentes volt, ami – többször említettem – óriási szó Londonban. Miután megtettem a kötelező kört a múzeumban, és lecsekkoltam a legendás múmia gyűjteményt, gyülekeztem a többi néppel az aulában, ahol modern tánccal kezdődött az este. 

És ahogy körülnéztem, a lelkem igen csak megmelegedett, és nagy-nagy hála töltötte el a szívemet, mert örömmel konstatáltam, hogy igen, ez már szinte hogy hajaz a budapesti Múzeumok éjszakájára. Az igen színes nézőközönség a földön, lépcsőn üldögélt, kinek hol jutott hely. Amikor vége volt egy-egy etapnak, csak úgy, mint otthon, megkezdődött a kollektív vándorlás a következő terem felé, ahol egy merőben másfajta produkció fogadott. Így láttam ma Canterbury meséket, fiatal amatőr színház tolmácsolásában, modern balettet némi távolkeleti inspirációval fűszerezve, és középkori kamarakórust, akiknek pompás díszletet nyújtott a British Museum György-korabeli könyvtára. 

Ezentúl gyakrabban meglátogatom a múzeum honlapját, mert a „What’s on” fülecske alatt mindig van valami érdekes program. Amúgy meg minden (Londonban élő) ismerősömnek szíves figyelmébe ajánlom azokat a linkeket, amelyeket érdemes lecsekkolni, akár az ingyenes, akár a fizetős események, koncertek, fesztiválok miatt. Azt hiszem, a jó értelemben vett kulturális asszimilálódás itt kezdődik el. 

http://www.allinlondon.co.uk/whats-on.php

http://www.london.gov.uk/get-involved/festivals

http://www.free-events.co.uk/

Pride London Festival

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy azért utálja a meleg felvonulást Budapesten, mert nem szabadna mutogatniuk magukat, ne kérkedjenek vele, tartsák titokban, mert ez szégyellnivaló dolog. Nos, a Pride London Parádé nevében ott van a "büszkeség" szó, és ez valóban provokatív lehet a konzervatív emberek számára. Mert ha büszkének nem is kell rá lenni, felvállalni mindenképpen érdemes. Nekünk pedig - akik nem vagyunk leszbikusok, homo -, bi- és transzszexuálisok - megérteni, tolerálni és elfogadni kell a másságot.

A Pride London Festival az egyik legnagyobb hepaj a brit fővárosban. 1972. július 1-jén volt az első hasonszőrű rendezvény itt, és 2004-ben komoly jótékonysági profilú szervezetté vált. A mai felvonulás az Oxford és a Regent street-en át egészen a Trafalgar-ig tartott, érintve az Oxford és Picadilly Circus-t. Fergeteges hangulat és felszabadult jókedv tombolt a résztvevők és a nézők között. Tévedés ne essék, itt nem csak a melegek vonulnak fel, hanem minden olyan társadalmi szervezet és magánszemély, aki szimpatizál a szexuálisan a normálistól eltérő orientációjú emberekkel. Itt én is simán beálltam a felvonulók közé, mert nem kellett attól tartani, hogy - jobb esetben - tojással dobálnak meg, vagy - rosszabb esetben - atrocitás ér, netalán megvernek, ahogy az Budapesten szokás. 

Sok rosszat tudok mondani Londonról, de szó ne érje a ház elejét: itt MINDEN fronton komolyan veszik és betartják az esélyegyenlőséget, és nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is elfogadják, sőt, támogatják a MÁS-ságot. Legyen szó homoszexualitásról vagy bőrszínről/etnikumról, fogyatékosságról vagy szociális hátrányról, - London korrekt, toleráns és liberális. A felvonulás most is problémamentesen, gyűlöletkeltők és utálkozók nélkül zajlott le. Az egyház apró csapata persze ellenlábasként itt is képviseltette magát - megvan hozzá a joguk. (Az kevésbé volt szimpatikus, hogy őket meg hatalmas túlerővel harsogták le a "büszkék". Az esélyegyenlőséget és szólásszabadságot nem csak "élvezni" kellene, hanem tiszteletben tartani másokkal szemben - nekik is.)