Gátak a Temzén

Az ember azért igyekszik megismerni a környezetét, nem ül a fenekén, főleg ha (közel)távol sodorta a JóSorsa a szülőföldjétől. No, Londiniumban (emígyen hívták a kelták, még a római invázió előtt) bőven van mit nézni. Én meg nem vagyok hajlandó otthon ülni vagy kipihengetni a fáradalmaimat munka után. Akkor már inkább irány a város! A heti bérlet mocskosul drága, de akkor legalább érdemes kihasználni a rengeteg tömegközlekedési lehetőséget, és a drága fakultatív program helyett privát úton leszervezni a kirándulásainkat. 

A Temze gátrendszere (hivatalos nevén: Thames Barrier) - gondolom - nem hangzik túl izgalmasan. No de én láttam egy útikönyvben képet róla, és igen titokzatosnak és látványosnak tűnt ahhoz, hogy elzarándokoljak oda, és meglessem, milyen is valójában. A vándorlásból hajókázás lett (ó, de nagyon sajnálom! :))), mert MINDEN lehetőséget megragadok arra, hogy hajóra ülhessek a Temzén. A Westminster kikötőből indult a túra, Greenwich felé kell jegyet váltani. A London fölé magasodó acélszürkés felhők nem zavartak senkit, az idegenvezetőt mindenki esernyő alól is meghallgatta a nyitott fedélzeten. A végállomásig megtett út egyébként olyan érdekes, hogy naponta kedvem lenne megtenni. Mindkét oldalon formás kis ódon kikötők, hangulatos parti sétányok és impozáns lakónegyedek fekszenek, az ember tényleg nem győzi kapkodni a fejét. 

Greenwichen túl is kellett menni, és közel egy órás széllel bélelt hullámzás után végre feltűntek a gát fura alakú ezüst kupolái a távolban. Lenyűgöző látvány volt, mert mintha onnantól kezdve vége lett volna a világnak és a folyónak, és a Temze egy lapos peremről szállt volna alá a semmibe, ahogy azt a "korong alakú föld" világkép követői hitték a középkorban. A gátat egyébként 1974-ben kezdték el építeni, a kiszámíthatatlan Temze áradásai miatt. Tíz óriási zárókapu van a több mint fél kilométeres szakaszon, maga a rendszer pedig a világ második legnagyobb mozgatható árvízvédelmi gátja. Alapállásban a kapuk a folyó medrében fekszenek, de ha jönne az árvíz, akkor a legutolsó nagy áradás (1953) szintjénél is 1,6 méterrel magasabbra emelkednének. Engem, akit nem igazán érdekelnek a világ technikai vívmányai, őszinte lelkesedéssel töltött el a Thames Barrier látványa. Érdemes - ha mást nem, egy greenwich-i kirándulással egybekötött - kitérőt tenni ehhez különleges monstrumhoz, amely komoran és rettenthetetlenül őrzi a (száraz) álmunkat éjjelenként, a szeszélyes Temzétől.