... és Richmond bizony olyasféle hely. Ahová elmenekül az ember a forgalmas Londonból, hogy egy korhű, kicsinyke és bájos György korabeli városkába jusson, ami közvetlenül a Temze partján fekszik. Az külön értékelendő, hogy sima - bár kicsit hosszadalmas - metrózással is oda tudunk menni. (
green - District line, mondjuk a
Westminstertől Richmond felé.) Így heti bérlettel (
weekly travel card) és szendviccsel és üdítővel felpakolva költséghatékonyan tudunk magunknak felejthetetlen fakultatív programot csinálni.
 |
| Ellenállhatatlan "cream-tea" |
Az ember csak elindul az orra után a metrókijárattól, - ahol egyébként mozgó
turistainformáció van, és azonnal ellátnak térképpel és útbaigazítással - és máris a középkori,
óvárosi részhez ér. Szűk sikátorok, avítt cégérek és pompás pubok vannak ebben a kerületben. Némely kirakatban a tipikus
angol krémtea kellékei hívogatnak - a klasszikus
Viktória piskóta és tejszínes tea. Richmond annyira hangulatos, hogy az embernek kedve támad mosolyogva járni-kelni. Ahova csak lépsz, szemrevaló dolgokat látszt. Apró, ám takaros kis előkerteket, régi templomudvarokat - ahol békésen ebédelnek a környező irodák alkalmazottjai. Megszámlálhatatlan színes bejárat tarkítja a túrát, tudjátok, az a bizonyos tradicionális angol ajtó, aminek a kopogtatójából
Marley szelleme bújt elő és rémisztgette halálra
Scrooge-ot
Dickens Karácsonyi ének-ében. :)
 |
| A kikötőből behajókázhatunk Londonba. |
 |
| Richmond Green, park mindenkinek |
Bárhol is kanyarodsz el, élénkzöld parkba jutsz (
Richmond Green) vagy a Temze partjára, ahol aztán igazi folyami élet zajlik. Ez a vidéki városka nem hiába volt a királyok kedvelt székhelye.
I. Erzsébet itt halt meg 1603-ban,
VIII. Henrik itteni palotájának pedig már csak az impozáns kőbejárata maradt meg egy tűzvész után - mégis jóleső libabőrödzéssel nézegettem az egykori
tudor rezidencia maradványait. A parton juniálishoz illő hangulat fogadott. Az emberek a teraszos zöld füvön üldögéltek, és elnézegették a
Hampton Court és
Westminster felé induló
kirándulóhajókat. Mások kikötőben a vízen himbálózó pub-ban frissítették fel magukat, ha volt rá elég pénzük. Többen a kisgyerek nagyságú és túlontúl merész
hattyúkat etették. Igazi vidéki nyugalom és derű lengte át az öblöt, és én úgy éreztem, hogy akár minden hétvégén szívesen kiugranék ide. Béke volt, napsütés, jókedv és harmónia. Igazán úgy éreztem, hogy a nyár elkezdődött Angliában is.
 |
| Old Palace, ahol a szoknyapecér, "nagytermészetű" VIII. Henrik is élt. |
A címben található idézet így folytatódik: "Miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?" Ezzel próbálkoztam eddig is, bármerre vitt az utam. Élményeimet megosztottam 
Én azt hallottam, hogy mostanában is szokott kisérteni az Old Palace-ben VIII. Henrik. Nem találkoztál vele? :D
VálaszTörlésGyönyörű napod lehetett, ahogy a képeidet néztem szinte ott éreztem magam az utcákon, a folyó parton. :)
Simán elhiszem VIII. Henrik kísértetét, mert nagyon jó hinni benne. :) Egyébként jó lenne összefutni az öreggel, és számonkérni a dekadens életét, meg a lemészárolt feleségeit. :)Jó lenne eljutni a vidéki angliába, a régi ódon kastélyokba, de inkább Wales-be, Skóciába, Írországba. Tényleg szép nap volt, jó érzés, hogy lehet ilyen jó napokat is átélni itt. :) Gondold csak meg, Wildfell, lehet, hogy Te is itt leszel hamarosan. :) Ha nekem "sikerül" boldogulni - másnak, Neked is!
VálaszTörlésAnnyi hely van Angliába ahova szeretnék eljutni, hogy az csak na. :) Elsősorban Agatha Christie házához, aztán ahol a Brönte testvérek éltek. Hallottam, hogy vannak ilyen fesztiválok ahol Jane Austen korabeli ruhákban vannak és különböző feladatok, versenyek is vannak. Jajj nekem ilyenen ott a helyem. Meg persze VIII. Henrik utját is izgalmas lenne bejárni. Ha eljutok, leszel az idegenvezetőm? Addigra Te biztos bejársz minden jó helyet. :) Puszillak Mira
VálaszTörlésValahogyan tényleg egy rugóra jár az agyunk, mert Agatha Christie-t nagyon szeretem, olvastam az összes regényét, és nagyon szeretnék elmenni a házához. Így vagyok Sir Arthur Conan Doyle-lal is, és már jártam a Sherlock Holmes múzeumban - nagy élmény volt. Az szinte hihetetlen, hogy írtál a Bronte nővérekről... Legkedvesebb és örök regényem az Üvöltő szelek, és mindennél jobban vágyom a lápvidékre, Haworth-be, ahol a házuk van. (szerintem az akkora katarzis lesz, hogy nehezen állom meg sírás nélkül...) És hát itt vannak a könnyedebb hangvételű Jane Austen regények, mint például a Büszkeség és balítélet, melyek helyszíneire igazi élmény lenne eljutni. Csodálatos irodalmi túrákat tudnék szervezni itt! :) Hát persze, hogy leszek az idegenvezetőd. :) Bár ott tartanánk már, Wildfell! Szeretettel ölellek, Te Rokon Lélek...
VálaszTörlés