Tradicionális angol ételek 1. – Eton mess

Pár napja kezdtük árulni ezt a fura nevű desszertet a kávézóban. Elég furcsa összeállítás, és nem nagy bizalommal készítettem el. Aztán megkóstoltam – és azóta nem tudok szabadulni tőle. J Az édesség  naná, hogy  a híres iskoláról kapta a nevét, és állítólag a minden évben szokásos krikett játékok során szolgálták fel az egyetemistáknak, már a múlt század – Ó, anyám, milyen furcsa ezt leírni! – elején is.

Mindössze három összetevője van: friss földieper, szimpla édes krém (ezt kifejtem később...), és a nálunk inkább Karácsony tájékáról ismert habcsók. (Ez utóbbi hangzik a legbizarrabbul.) Az üzletben persze (???) „organic  strawberry”, „whipping cream” és „home made meringue” az alapanyag. (Erről eszembe jut, hogy mennyire próbálom úgy értékelni, hogy minden élethelyzetből tanulok valami hasznosat. Na már most, rohadtul érdekelne, hogy ki tartja hasznosnak, hogy el tudom készíteni  össze tudom keverni az Eton mass-t, vagy hogy vágom a habcsók bájos angol nevét: „meringue J)

A szűkös büdzsével áldott vagy inkább megvert – emigráns azonban bemegy a Tesco-ba, vesz leértékelt apró földiepret, gyári habcsókot és teszkós sima fehér krémet. (Ez olyan, hogy leginkább egy igen magas vajtartalmú tejszínnek felel meg, de valamelyest a tejszínhab és a nagyon gyenge joghurt között van az íze, és édes(kés).) Ahogy én tanultam, két nagyobb fagylaltkanálnyi krémet, egy darab nagyobb habcsókot  és két nagy szem epret kell elkeverni, de csak úgy, hogy nagyobb darabokra törjenek az összetevők. A tetejére pedig egy szamócát tegyünk díszítésnek.

Hogy mennyire sikerült és mennyire finom volt, azt az éppen aktuális elképesztő hasfájásom mutatja. Az egyik angol kolléganőm mondta, hogy az a baj az angol konyhával, hogy olyan nincsen. Nos, hát vannak bizarr és meglepő ételek az angol kulináriában, de az Eton mess nem ezek közé tartozik. Tessék kipróbálni és rászokni, ahogy én tettem, érdemes!