A meridián mentén

Londonnak az a szerencséje, hogy van olyanja is, mint például Temze és Greenwich. /Máskülönben már nem lennék itt - na, nem mintha London különösképpen bánná ezt; egy "rabszolgával" kevesebb a több millióból...:)/ Ha az embernek alacsony a büdzséje, először is az olyan helyeket keresi fel Greater Londonban vagy a környékén, ahova tömegközlekedéssel is el lehet jutni, az érvényes heti bérlettel. A méltán népszerű Greenwich is ilyen. Ha metrózunk, akkor a - számomra oly kedves - vezető nélküli kisvonattal, a DLR-rel utazhatunk a városrész központjáig. 

Greenwich nem (sem) hiába volt a tudorok igen kedvelt tartózkodási helye. A nagyéletű VIII. Henrik szeretett itt vadászni, és lányai (I. Erzsébet és Mária) is e szépséges városkában jöttek a világra. Ha a Temze partján sétálunk, a kikötőből egyből egy hangulatos (és ingyenes! nagy szó ez Angliában...) helytörténeti múzeumba jutunk. Interaktív történelem óra, felvehető középkori páncél öltözet és sok egyéb érdekesség van itt. Az épülethez bájos kis "lunch"-öző is tartozik, ahol korrekt áron szervíroznak emberes adag krémteát - érdemes kipróbálni. Bal felé bandukolva a sétányon át az impozáns Royal Naval College udvarára érünk, ahol lenyűgöző panoráma tárul elénk. A greenwich-i fű élénkzöldje, a félig beborult égbolt tündöklő szürkéskékje, és a porcelánfehér klasszicista palota formái idilli harmóniába keretezik a kilátást. 

Átvágva az udvaron, az út másik oldalán már látni lehet a dombon a kedvelt turista célpontot, a Királyi Obszervatóriumot. Az odavezető utat a Greenwich parkon keresztül kell megtennünk, ami egyenesen gyönyörű - nem hiába a Korona tulajdona most is. A pázsit mindig tele van ejtőző emberekkel és mókusokkal - utóbbi nem olyan nagy baj. Rövid kaptató után tűnik elénk a volt csillagvizsgáló - ma már csak múzeum - kupolája. Amint az köztudott, (???) itt halad keresztül a meridián, és a greenwich-i középidőt is itt állapították meg 1884-ben, egy nemzetközi egyezmény keretében. Ez azt jelenti, hogy szimbolikus vaspánt jelzi az udvaron a nulladik hosszúsági fokot. (Ergo belépődíj és hosszas sorban állás után el lehet készíteni a sztereotip fotókat, miszerint jobb lábbal a föld nyugati, ballal pedig a keleti féltekéjén állok, bla-bla-bla... :))

Ha azt hisszük, hogy ezzel vége a városka nyújtotta élményeknek, hát tévedünk. Séta le a dombon, át a parkon, végig a kis utcák valamelyikén, és máris Greenwich oltári hangulatos régi részén vagyunk. Vidám piac, girbe-gurba utcák, korokhoz hű házak, templomok és pubok vannak itt - na meg a nagyon finom "fish and chips", papírba csomagolva, elvitelre. NA, ezek után lehet hazamenni az árkádok között megbúvó állomásról a DLR vonattal, ami szintén egy élmény. De erről majd legközelebb. Addig is - Greenwich: csodálatos és felejthetetlen, egész napos program - szeretem!