2011. június 3., péntek

Vigyázat, agresszív kéregetők Londonban!


Az embernek már egy perc nyugta sem lehet, amikor Londonban betér egy-egy oázisnak számító szép zöld parkba, hogy enyhülést keressen. Nekem, mint számos „londonernek”, megszokott programom a zajos és zsúfolt metropoliszban munka után nyugalmat találni a zöld szigetek valamelyikében. Volt alkalmam sétálni a Hyde parkban, a St. James’s-ben, a bethnal green-iben vagy a St. Paul katedrális kertjében. Mindenki okulására teszem közzé ezeket az óvatosságra intő sorokat!

Amikor rövid séta után leülsz egy padra, és előveszed mondjuk az Evening Standardodat, - amit ingyenesen osztogatnak, mint otthon a Metró újságot – és kicsomagolod a szendvicsedet, majd kezedbe veszed a kávédat, hogy behunyt szemmel élvezd az aromáját, a simogató nyári napsugárral egyetemben... Egyszer csak kéregetők hada lepi el a füvet körülötted! Egészen közel merészkednek hozzád, szemtelenek és túl bátrak! Szemüket a kezedben lévő elemózsiára függesztik, és le sem veszik róla, hiába dugod el. Hiába beszélsz hozzájuk hangosan, csak még merészebbek lesznek, és a társaik is hamarosan odasereglenek a főkolomposhoz. Hiába teszel bármit is, ezek a kajádra vágynak, és addig nem tágítanak, amíg oda nem adod nekik... Hidd el, jobban jársz, ha engedsz, mert ahogy odaveted az ennivalót, azonnal magukhoz ragadják és villámgyorsan távoznak. Úgysem tudsz ellenük mit csinálni, úgyhogy fogadd meg a tanácsomat, és mindig járj a kedvükben!

Mert hát ilyenek ezek a mókusok, chipmunk-ok és egyéb, meghatározhatatlan fajtájú, tündéri kis merész rágcsálók a londoni parkokban. J Szinte már háziállattá szelídültek, annyira hozzászoktak a turisták és helyben lakók kényeztetéséhez. Persze soha nem éheznek, nagyon jól vannak tartva, ezt el is várják, és ki is követelik maguknak. Szigorúan saját territóriumnak tartják a parkokat, és valószínűleg úgy gondolják, hogy az ő területükön mi vagyunk a betolakodók. Ellenállhatatlan és aranyos kis dögök, és eddig az összes parkban volt szerencsém hozzájuk, ahol eddig megfordultam. Nagy élmény etetni őket, amikor szinte a lábunk elé merészkednek. Semmi miatt nem zavartatják magukat, megtömik a hasukat és pózolnak az embereknek. London csodálatos parkjaihoz ezek a kis állatok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a hihetetlenül dús és zöld bokrok és fák. Így a pihenésünk nem csak szép, hanem szórakoztató és felejthetetlen élmény is egyben. J


Óvatos leereszkedés Bethnal Green-ben A dinnyehéj finom csemegének bizonyult Kutakodás a chigwell-i templomkertben
A Hyde parkban az éttermek kerthelyiségének falán is mászkáltak



További bátor "chipmunk"-ok a St.

James's parkból és a St. Paul katedrális kertjéből. Alulról a második
egy számomra ismeretlen faj képviselője, aki a padom melletti tócsából öblítette le a

löncsöt... :)


2 megjegyzés:

  1. Azt hittem az elején, a koldusokról van szó. Eszembe jutott az erdélyi kirándulásom, amikor tényleg a roma gyerekek mennyire erőszakosak. Majd tovább olvastam, hogy valójában a mókuok kéregetők:D! Imdom én is ezeket a kis rágcsálókat, egysik túrámon le tudtam fotózni egyet, amint valami fémkütyüvel játszik.
    Az immár örök vadászmezőkre távozott berni pásztorom jutott róla eszembe, aki imádta a gyümölcsöket. Ha a kutyus előtt ettünk pl. meggyet :leült, nézett ránk nagy szemekkel, csóválta a farkát, és tényleg örült neki, ha kapott. Az állatok annyira édesek tudnak lenni ilyenkor:)))).

    VálaszTörlés
  2. Igen, igen, gondoltam, hogy először "emberi" koldulásra asszociál mindenki. :) Engem nagyon megleptek ezek a kis állatok, főleg az, hogy minden zöld területen jelen vannak, és hogy mennyire hozzászoktak az ember közelségéhez. (ez részint ugye nem is olyan pozitív dolog...) Egyébként mostanában gondolkodom azon, hogy hiányzik egy kis állat, szívesen tartanék kutyát, például. Tényleg igazi barátai tudnak lenni az embernek.

    VálaszTörlés