2011. augusztus 25., csütörtök

London titkai



Egyetlen tanácsot tudok adni szívem mélyéből annak, aki Londonba jön. Járjon nyitott szemmel! Ne csak nézzen, hanem LÁSSON! Kívánom, hogy mindenkinek legyenek olyan kis lélekemelő rátalálásai, rácsodálkozásai egy-egy helyre, utcára vagy térre, épületre vagy kiskocsmára, mint amilyenekben nekem is részem volt. London ezertitkú és számtalan felfedezetlen kincse van, olyanok, melyeket nem említenek az útikönyvek, vagy ahova nem szerveznek fakultatív programot az utazási irodák. Ehhez persze el kell rugaszkodni a sztereotip nevezetességek és kötelező látnivalók unalmas körétől. Kis energiát kell beleinvesztálni, nem csak a föld alatt közlekedni a gyors és már amikor kényelmes metróval, hanem felszállni a doubledeckerre, és ha kell, órákon át keringeni Londonban, nézelődve a busz tetejéről, ha lehet, az első sorból.

Amikor először elhúzott a 25-ös busz a Staple Inn mellett, nem akartam hinni a szememnek. Leszálltam a következő megállónál és visszagyalogoltam. Az a legmegdöbbentőbb, hogy az emberek úgy sétáltak el az épület mellett, mintha ott sem lett volna. Pedig... egyszerűen csodálatos ez a sok évszázadot megélt ingatag kis kúria a Holborn elején. Hihetetlen, de 1586-ban épült, és azóta is áll. Eredetileg Erzsébet kori gyapjúraktár volt, ahol a bálákat mérték és adóztatták. Óriási kuriózum, hogy ez az egyetlen 16. századból fennmaradt fagerendás ház Londonban. Még hihetetlenebb, hogy nem múzeum, nincs állagóvás rajta, hanem ’közönséges’ üzletek és irodák (!!!) működnek benne. A Staple Inn belső udvarán és apró kertjében nyugodt órácskát lehet eltölteni, ha éppen egy kis csendre vágyunk, hogy megegyük ebédre a szendvicsünket.



London híres a piacokról, marketekről. Sokan megjárják a Notting Hill-en a Portobello Road-ot, vagy a Borough marketet. A Camden piac is híres, és a Brick Lane-t is kár kihagyni. Ám a belváros kellős közepén, a hivatalok és bankok üvegpalotái között lavírozva alig lehet felfedezni a kicsi Leadenhall marketet, mely egyedi hangulatával elbűvöli nem csak a turistákat, hanem a belvárosban élő vagy dolgozó londonereket is. A régi római London városközpontjában középkor óta állt itt piac, mely ma egy gazdagon díszített, gyönyörű viktoriánus kori vásárcsarnok. 1881-ben építtette egy Sir Horace Jones nevű építész. Hála az égnek, még nem özönlötték el a turisták, pedig olyan nagyszerű filmeknek is a helyszíne volt, mint a Harry Potter és a Bölcsek köve, meg a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma.



Van egy fura kerület Londonban, a Barbican centrum. Az 1960-as évek merész városfelújító terveinek egyike ez a lakónegyed. A ’barbican’ védőbástyát jelent, és valóban: a régi városfal mentén húzták fel ezt a külvilágtól elzárt, zsúfolt belvárostól védett részt. Igazi kincsek  vannak itt is. Leghíresebb a Szent Bertalan templom, melynek 13. századi (!!!) boltíves kapuja szintén csodával határos módon eredeti állapotában pompázik. Magát a templomot 1123-ban alapította egy Rahere nevű szerzetes, aki egyébként itt van eltemetve. Előzőleg I. Henrik udvari bolondja volt, de lemondott megbecsült posztjáról, amikor álmában egy szárnyas szörnyetegtől védte meg Szent Bertalan. Csodálatos normann ívek díszítik a kaput és a templomot, és régi Tudor kori síremlékek között üldögélhet az ember a templomkertben, ha úgy hozza a kedve. 


1 megjegyzés:

  1. a londoni rácsodálkozásokhoz még két zenei ötlet:
    A Westminster Cathedralban, (nem amelyikben a William és Catherine nemrég, hanem a másik, nem messze tőle), a Victoria Stationhez közel - vele szemben egy isteni Monsoon butik van... :-DD)- érdemes olyan misére elmenni, ami valamilyen szempontból ünnepi (én anyák napin voltam), mert a kórusuk, amelyik a zenei szolgálatot adja ilyenkor, világszínvonalú! Libabőrrel hallgattam élőben, amiért a cd-imen súlyos pénzeket fizetek és így majdhogynem a ruhájukat is meg tudod érinteni!!

    és hát voltam a Covent Garden/Royal Opera House-ben egy operán, fillérekért az emeleten (amphitheater), neten rendeltem, talán 6 font volt?!. Az előcsarnok, az emberek, az előadók, minden érdekes. Ahogy már délután megérkeznek a nézők és az elegáns étteremben falatoznak, majd úgy ülnek be az operára - irigylésre méltó. hali, hajni

    VálaszTörlés