Ha Párizs, akkor Louvre; ha Moszkva, akkor Tretyakov; ha London, akkor British Museum – és persze mellette csupán orrhosszal lemaradva a Tate Gallery – és ha már választani lehet, mindenképpen a
Tate Modern. 2000-ben történt, hogy a Tate Gallery impozáns és hatalmas gyűjteményét ketté kellett osztani, és egy új, kissé formabontó épületben megnyitották a modern szekciót. Azóta a Tate Modern kétségkívül a legtrendibb hely a londonerek és a turisták számára. Egyenesen „menő” idejárni, és nem csak a híresebbnél hírhedtebb művészek (
Monet, Picasso, Dali, Warhol...) miatt. Az egykori erőműből kialakított múzeum fantasztikus és érdekes megoldásai, interaktív játszósarkai, művészettörténeti vetítései több napra elegendő elfoglaltságot nyújtanak a nem is olyan sznob emberek számára.
Mert hogy már régen nem sznobizmus jó múzeumba járni, inkább egy tartalmas program, akár egyedülállók, akár családok és baráti társaságok számára. A Tate Modern egyik különlegessége az, hogy nem a retrográd időrendi sorrendben rendezte el a gyűjteményeket, hanem
tematikusan, adekvát témakörök szerinti csoportokban. Így van
Poetry and Dream,
Energy and Process vagy
States of Flux fantázia cím, és ezek alá soroltattak be a nagy művek.
Nagy művek, igen. Nyoma sincs már a megjátszott, „műhozzáértő” okoskodó hümmögésnek és bólogatásnak. Az emberek megállnak, el-elidőznek Monet Vízi liliomjai előtt, vagy Dali egy-egy őrült női torzója mellett, vagy körbejárják Rodin – Csók című csodás szobrát – és próbálják megfejteni, értelmezni, vagy egyszerűen CSAK befogadni az esztétikai élményt. Emellett a múzeumban, a Turbine hall-ban van Európa legnagyobb könyvesboltja, illetve az emeleti kávézókból pompás latte mellé pompás panoráma is jár a
Millenium bridge-ről, és a Temze szemközti oldalán megbúvó
Szent Paul katedrálisról. A Tate Modern tuti hely Londonban. Kuriózum még, hogy 3.30 fontért a múzeum saját hajója visz át a hagyományos, régi Tate Galériába. Így temzei hajókázás mellett, egy nap alatt tudhatjuk le a két csodálatos múzeumot, ha nagyon akarunk sietni.
Ha Párizs, akkor Louvre; ha Moszkva, akkor Tretyakov; ha London, akkor British Museum – és persze mellette csupán orrhosszal lemaradva a Tate Gallery – és ha már választani lehet, mindenképpen a Tate Modern. 2000-ben történt, hogy a Tate Gallery impozáns és hatalmas gyűjteményét ketté kellett osztani, és egy új, kissé formabontó épületben megnyitották a modern szekciót. Azóta a Tate Modern kétségkívül a legtrendibb hely a londonerek és a turisták számára. Egyenesen „menő” idejárni, és nem csak a híresebbnél hírhedtebb művészek (Monet, Picasso, Dali, Warhol...) miatt. Az egykori erőműből kialakított múzeum fantasztikus és érdekes megoldásai, interaktív játszósarkai, művészettörténeti vetítései több napra elegendő elfoglaltságot nyújtanak a nem is olyan sznob emberek számára. 
Mert hogy már régen nem sznobizmus jó múzeumba járni, inkább egy tartalmas program, akár egyedülállók, akár családok és baráti társaságok számára. A Tate Modern egyik különlegessége az, hogy nem a retrográd időrendi sorrendben rendezte el a gyűjteményeket, hanem tematikusan, adekvát témakörök szerinti csoportokban. Így van Poetry and Dream, Energy and Process vagy States of Flux fantázia cím, és ezek alá soroltattak be a nagy művek. 
Nagy művek, igen. Nyoma sincs már a megjátszott, „műhozzáértő” okoskodó hümmögésnek és bólogatásnak. Az emberek megállnak, el-elidőznek Monet Vízi liliomjai előtt, vagy Dali egy-egy őrült női torzója mellett, vagy körbejárják Rodin – Csók című csodás szobrát – és próbálják megfejteni, értelmezni, vagy egyszerűen CSAK befogadni az esztétikai élményt. Emellett a múzeumban, a Turbine hall-ban van Európa legnagyobb könyvesboltja, illetve az emeleti kávézókból pompás latte mellé pompás panoráma is jár a Millenium bridge-ről, és a Temze szemközti oldalán megbúvó Szent Paul katedrálisról. A Tate Modern tuti hely Londonban. Kuriózum még, hogy 3.30 fontért a múzeum saját hajója visz át a hagyományos, régi Tate Galériába. Így temzei hajókázás mellett, egy nap alatt tudhatjuk le a két csodálatos múzeumot, ha nagyon akarunk sietni. 
A címben található idézet így folytatódik: "Miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?" Ezzel próbálkoztam eddig is, bármerre vitt az utam. Élményeimet megosztottam 
Vállalom, hogy mindenki lehurrog, hülyének néz, ostobának és műveletlennek tart. De a "modern" művészet címszó alatt eddig csupán olyan "alkotásokat" láttam, amelyet tehetségtelen emberek próbáltak értékként bemutatni. Érthető, hiszen ha nem vagyunk képesek teljesítményt felmutatni, valahogy meg kell ideologizálni a nullát. Vajon miért van az, hogy mondjuk a klasszicista stílus esetében nem volt szükség hangzatos címekre, nem kellett történetet biggyeszteni mellé, kontextusba ágyazni, körítést rittyenteni hozzá. Ezekben a modern izékben nincs esztétikum. Mondanivaló talán, de arra is csak azért van szükség, hogy legalább néhányan elhiggyék, egy széles vászonra festett hosszú, egyenes csík több annál, mint amit valójában mutat.
VálaszTörlésEz csak az én véleményem, persze.
Senki, kedves Admin - SENKI nem hurrog le Téged. :) Legfőképpen nem én. Ám szólnék pár szót, a "modern művészet" fogadatlan prókátoraként. Emlékszel, amikor az egyetemen tanultunk a különböző "izmusokról", főleg irodalomtörténeti megközelítésben. Átnéztük az avantgárd mozgalmak kiálványait, Marinetti futurista felhívását, Tzaráét a dadaizmusról... Egyikünk sem tagadta, hogy annak idején - a MEGFELELŐ korban és időben - ők VALÓBAN újítottak, lázítottak, polgárt pukkasztottak - és korszakot alkottak. Az akkori avíttnak tekintett, klasszikus múzeumi kultuszt, az akadémikus jellegű, poros irodalmat fordították ki a sarkaikból, és értékelték át - vagyis láttatták más (friss)aspektusból. Én akkorra datálom a modern művészet reneszánszát. Persze a "szép" esztétikai kategóriájának fogalma általában egybeesik a klasszikus művészet alkotásaival. Én sem igazán "szép" tárgyakat láttam a Tate-ben, hanem inkább hatásos és elgondolkodtató műveket. Abban mindenképpen igazad van, hogy modernnek lenni, ily módon alkotni szinte lehetetlen. Túlléptük már ezt a korszakot, unalmas a posztmodern is, a minimalizmus röpke diadalútja lefutott - hogy most éppen MI van, mit élünk 'stílusirányzatilag', hát azt nem tudom. :) Egyébként elsősorban Dali miatt mentem, Őt igazán kedvelem. Nem divatból. A teremtett világa rokon nekem, csak úgy mint Bosch-é, Vallejo-é vagy Blake-é. Köszi, hogy kifejtetted a véleményedet!
VálaszTörlés